Semmelweis Egyetem | Könyvtár | Neptun | Telefonkönyv | Intranet | SE Hírek | Bejelentkezés

Transzplantációs és Sebészeti Klinika

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar

A Klinika Betegellátás A szervátültetésről Oktatás Elérhetőség

 J.Á: Az álmok valóra válnak

1986-ban influenzás lettem, rá 2 hétre ráhúzódott a vesémre. Kivizsgáltak, a diagnózis: krónikus glomerulonephritis. Ekkor 22 éves voltam, sportoltam. Azt, hogy gyógyíthatatlan beteg lettem, rémülten vettem tudomásul. Az orvosok azt mondták, 5-20 évig lehet ezzel a betegséggel élni, és hamarosan művesekezelésre kell járnom, hogy életben maradhassak. Úgy éreztem, kettétört az életem. Akkor nem tudtam, hogy 4 éves lányomat fel tudom-e majd nevelni, hogy anyukám fel tudja- dolgozni, ha esetleg a lánya - vagyis én - esetleg előbb fogok meghalni, mint Ő. A sportolást teljesen abba kellett hagynom. 1986-ban azt gondoltam, hogy ennél rosszabb nem történhet velem. Tévedztem. 10 évig lassan, fokozatosan romlott az állapotom, de a kezelőorvosomnak köszönhetően viszonylag jó állapotot sikerült fenntartani, de ez a betegség kegyetlen, és hirtelen összeomlott az egészségem: magas vérnyomás - vérnyomáscsökkentő, állandó görcsös fejfájás, hányinger, magas koleszterinszint, testszerte viszketés, ödéma, zsibbadás, gyengeség (vízhajtók, Ketosteril, stb., vas, folsav, Eprex szedése), vérszegénység, magas kálium és foszfor szint, fehérje diéta. Naponta maroknyi gyógyszert kellett szednem, és a szigorú diétát betartanom, hogy állapotom valamelyest elviselhető legyen, de a művesekezelés már ott lógott a fejem felett, mint Demoklész kardja. A sorozatos rosszulléteim alig tették lehetővé, hogy dolgozzam és a napi teendőimet ellássam.

A pokol bugyrai sem lehetnek szörnyűbbek, mint ahogy én éreztem magam 1996 és 1998 között, az akkori állapotomban, amelyben már majdhogynem élni sincs kedve az embernek.

Szerencse a szerencsétlenségben a transzplantációs várólista, melyre a kezelőorvosom időben feltetetett. Megbeszéltük, hogy ez mivel jár, mit kell tenni addog, hogy vesét kaphassak, hogy minél jobb általános állapotban lehessek a riadó idejére.

Ahhoz, hogy valakit transzplantálhassanak, kell egy Donor. Viszont, hogy a Donorból a vese eljusson az operáció színhelyére, összehangolt és kidolgozott csapatmunkára van szükség.

1998-ban egy új életet kaptam ajándékba a transzplantált vesémmel együtt!

Ma 37 éves vagyok. Újra élek és nem csak vegetálok! Lányom 18 éves, egyetemre jár. Én ismét teljes erőmből dolgozom, edző és versenybíróként. Aktívan sportolok a Magyar Transzplantáltak Sportegyesületében: atlétizálok, tollasozom és röplabdázom. Amit az "előző életemben" a veseelégtelenség miatt nem tudtam megvalósítani - ma versenyzem és világbajnok lehetek - több világcsúccsal. 35 évesen megtanulhattam vívni!

Elmondhatom, hogy jelenlegi közérzetem és állapotom megközelíti az egészséges emberek állapotát.

Mindig tudtam, hogy szép az élet, de hogy ezernyi színét megtapasztalhatom: ezt Önöknek köszönhetem. Ezúton szeretném megköszönni a sok tudást, a ráfordított plussz időt, a lelkiismeretes törődést, amit mnden egyes résztvevő egészségügyi dolgozó megtett a helyén és feladatkörében, hogy az életmentő vese a Donortól eljuthasson a reménykedő, agyongyötört vesebetegig.

Kérem az intenzív osztály Orvosait, dolgozóit, hogy munkájukkal segítsenek a sok rászoruló vese- és egyéb betegre, akik transzplantációra várnak, mert remény nélkül nem lehet élni!

Mivel a betegségek nem válogatnak, bárki lehet gyógyíthatatlan, transzplantációra váró ember, vagy hozzátartozói, barátai közül bárkit érhet ilyen szerencsétlenség: Önökön is múlik, hogy teljes életet élhessen mindenki.

Ezúton szeretném mégegyszer megköszönni, hogy amit annyiszor álmodtam (újra élek, újra egészséges vagyok, közben a lányom felnőtt és én mellette lehetek és újra nevetni tudok) valóra válhatott. Köszönöm!

© Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika
Minden jog fenntartva.
Semmelweis Egyetem
Transzplantációs és Sebészeti Klinika
1082 Budapest, Baross u. 23-28.
www.semmelweis.hu/transzplant