Semmelweis Egyetem | Könyvtár | Neptun | Telefonkönyv | Intranet | SE Hírek | Bejelentkezés

Transzplantációs és Sebészeti Klinika

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar

A Klinika Betegellátás A szervátültetésről Oktatás Elérhetőség

 L.J-né: In medias res

1995. november 29-én hirtelen rosszul lettem, s a laborvizsgálat alkalmával derült ki, hogy életveszélyes az állapotom, krónikus veseelégtelenségben szenvedek. Még aznap délután a Szent Margit Kórházba kerültem, ahol azonnal megkezdték a művesekezelést. Nagyon kevés esélyt adtak, hogy életben maradjak. Felülkerekedett bennem az "élni akarás", hogy vár a családom, két kiskorú gyerekem, akinek szüksége van rám.

Az orvosok itt világosítottak fel, hogy a dialízissel csak meg lehet hosszabbítani az életet, de az életminőséget csak transzplantációval lehet megváltoztatni. Így a dialízist csak átmeneti állapotnak lehet tekinteni.

Nagyon fárasztó volt a heti háromszori kezelés: izgulni, hogy sikerül a szúrás; nem leszek-e rosszul, a hajnali kelések - mivel hatra jártam. Nyaralni meg csak úgy lehetett, hogy olyan helyre kellett menni, ahol van dialízisállomás, vagy meg kellett szervezni a dialízisre való eljutást. Tulajdonképpen állandóan alkalmazkodni kellett a kezelésekhez: vigyázni, hogy mit eszem, mit iszom, szóval nagy kötöttségekkel járt.

Amikor szóltak, hogy fölvesznek a várólistára, mivel az elvégzett vizsgálatok alapján alkalmas állapotban vagyok a szervátültetésre,akkor kicsit megijedtem, hogyan lesz tovább. Most már a Szent István Kórház orvosai is erősítették bennem a hitet, hogy egészen más az élet új vesével.

Otthon állandóan össze volt készítve a kórházi táskám, a telefon minden csörgésére ugrottam, hátha. Évek teltek el, már kezdett megszokottá válni az élet, minden a művesekezelés alá volt rendelve. 2000 nyarától volt egy olyan érzésem, hogy az idén még lesz egy eredményes és sikeres veseriadóm. A családom csak nevetett: ezt lehetetlen előre megérezni! De így volt: október elején egy reggel a piacra mentem, s délben megszólalt a telefon: veseriadója van, mit szól hozzá? Ujjongva mondtam: Jaj de jó! És csak annyi időt kértem, hogy a családomat értesítsem.

Nemsokára már hallottam a szirénázást, és a kiérkező mentővel vágtattunk a Klinika felé. Itt már vártak, megkezdődött a gyors kivizsgálás, s tényleg én voltam a kiválasztott!

Éjjel volt a műtét, s mikor felébredtem, első kérdésem az volt, hogy működik-e az új vese? Ekkor még nem működött, de az operáló orvos szerint nem kell elkeseredni, meg fog indulni a veseműködés. Igy is történt. Első hét végére már volt eredmény, igaz, gondolatban állandóan beszéltem az új vesémhez, hogy mi a feladata, hogy nem azért halt meg valaki, hogy most feladja, igenis dolgoznia kell, segítenie kell, hogy az életminőségem megváltozzon!

A kreatinin-szintem lassan ment lefelé, ezért még tovább élveztem a klinika vendégszeretét. Egy hónap után mekgaptam az elbocsátó szép üzenetet, benne, hogy mikor kell kontrollra jönni, s megkeződödtt a szabad élet!

Sokat köszönhetek az ismeretlen kórháznak, s a Donornak, hogy új életlehetőséget kaptam, nem kell állandó feszültségben élni, megváltozott az egész életszemléletem, életminőségem.

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy újjászülessek.

© Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika
Minden jog fenntartva.
Semmelweis Egyetem
Transzplantációs és Sebészeti Klinika
1082 Budapest, Baross u. 23-28.
www.semmelweis.hu/transzplant